Sárosi Gabriella

A jövőbe tekintő történész

Sárosi Gabriella 1962. augusztus 20-án született Zentán. Szülei mezőgazdasággal foglalkoztak, most nyugdíjban vannak. Az általános iskolát és a szakirányú középiskola két osztályát Zentán fejezte, két osztályt pedig a szabadkai Tanítóképző Főiskolán. Az volt az álma, hogy történelemtanár legyen. A középiskola után az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar Történelem Tanszékére íratkozott. Az egyetemi oklevél megszerzése után, 1988. és 2002. között történelemtanárként dolgozik, de földrajzot és polgári nevelést is tanít a zentai Stevan Sremac, a November 11. és a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolákban.

1991. és 2007. között a zentai Közgazdasági Középiskola és Gimnázium tiszteletdíjas tanára. Időközben (1996-2000.) befejezi a budapesti Kertészeti Egyetemet. Az országban polgárháború dúlt, az emberi értékek háttérbe szorultak, a történelem napról napra változott, ezért biztonságot, változást és szilárd támaszpontokat keresett. A kertészettudomány tanulmányozására a szüleitől örökölt természet iránti szeretet és a termékeny síkság iránti tisztelet ösztönözte. Elmondása szerint, egyik küldetését valósította meg azáltal, hogy a térség természeti kincseinek értékeiben, a mezőgazdaságban és a kertészetben rejlő lehetőségeket igyekezett tudatosítani a fiatal nemzedékben.

2002-től a zentai Stevan Sremac Általános Iskola igazgatója, de emellett a felelősségteljes és összetett munka mellett továbbra is tanít. A tisztelt és szeretett tanárból az iskola vezető személyisége lett. Nem volt egyszerű megválnia elsődleges tevékenységétől, mert, mint mondja, a katedra mögött szabadnak érezte magát, nem terhelték az oktatási intézmény vezetésével járó nehézségek és felelősség. nagyon fontos számára, hogy munkáját a lehető legjobb módon végezze, ezért 2004-ben beíratkozott a belgrádi Bölcsészettudományi Kar Szervezéstudományi Tanszékének oktatási menedzser szakára, ahol 2010-ben szerzett oklevelet, hogy igazgatói teendőit, a vezetés és az irányítás területén kifejtett munkáját is a tudomány jelenlegi, legkorszerűbb ismereteinek birtokában láthassa el.

A célok elérésében a lelkiismeretesség és kitartás vezérli, szervezőkészségével, jó kommunikációs képességeivel, toleráns, empatikus magatartásával nagy mértékben hozzájárult a munkaközösségében uralkodó csapatszellem kialakulásához.

Az önmaga iránt támasztott állandó szakmai fejlődés igényétől ösztönzve, az egész életen át tartó tanulás elvét népszerűsíti, ezért közel negyven akkreditált és egyéb képzésen vett már részt a projektvezetés és -tervezés, az oktatási menedzsment, a PR, az iskolák minőségmenedzsmentje, a tehetséggondozás, az inklúzíós oktatás, a tanulók osztályozása, a multimediális oktatási tartalmak kidolgozása stb. témákban és vesz részt továbbra is.

A tanügyi dolgozók továbbképzésével 2008 óta foglalkozik. A képzési témákat és tartalmakat a pedagógusi tevékenysége során tapasztalt hiányosságok és a mindennapi gyakorlati munka során felmerülő igények alapján állította össze, a külföldi képzéseken megszerzett ismereteket alkalmazva. Saját elmondása szerint “a hazai képzések sok elméleti tudást, de kevés gyakorlati tapasztalatot, saját élmény alapján megszerzett lehetőséget nyújtanak, ezért gyakran sablonosnak, egyhangúnak, unalmasnak éljük meg őket”. Ebből kiindulva olyan képzési programokat dolgozott ki, amelyek aktív részvételt követelnek a hallgatóktól és eleget tesznek az elvárásoknak, felhasználva a résztvevők már megszerzett tapasztalatait. Úgy véli, a pedagógusok képzése által szakmailag ő maga is fejlődött, erősítette andragógiai kompetenciáit. „Amikor a kollégáim előtt állok, és előadást tartok, átadom nekik a hasznosnak és megfelelőnek tartott tudásanyagot és ismereteket, melyekről azt gondolom, hogy hasznát vehetik a mindennapos gyakorlati munkájukban. Soha nem vagyok feszélyezett, nem érzek semmiféle kellemetlenséget. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok “mindentudó” és nincs tökéletes válaszom minden felmerülő kérdésre és kételyre. Tevékenységem vezérelve, hogy a tudás és a tapasztalat átadása kölcsönös folyamat és mindannyiunk épülését szolgálja, előadóét és hallgatóét egyaránt. A kialakított interakció során közösen találhatunk megoldást az esetleges problámákra. Úgy vélem, ezzel a hozzáállással lehetővé teszem a képzés résztvevői számára a teljes nyitottságot, hogy elmondhassák kételyeiket, gondjaikat, ötleteiket.”

Tapasztalt képzőként és trénerként hasznosnak tartja, hogy a hallgatók a képzéseket értékeljék is, mert ez fontos része az előadó szakmai fejlődésének. „Számomra nagyon fontos a kollégák visszajelzése, hogy miként élték meg a feldolgozott tartalmakat, milyen gondolatokat, érzéseket, esetleges kétségeket váltott ki bennük. Az értékelés eredménye lehet pozitív és negatív is, visszaigazoló, vagy lehangoló. Mindezek azonban interaktív helyzetek, a szó igazi értelmében, melyekből mind a szerzők, mind a résztvevők tanulhatnak, fejlődhetnek és szakmailag tökéletesednek. “

Sárosi Gabriella tíz akkreditált továbbképző program szerzője, kivitelezője és koordinátora 2009-től napjainkig. A témakörök, amelyekkel foglalkozik pedagógustovábbképző programként akkreditáltak a történelem, a drámapedagógia, a kooperatív oktatási technikák, a tolerancia, a projekt oktatás stb. terén.

A szakma iránt tanúsított kreatív hozzáállását a jó gyakorlat írott formában történő átadása is bizonyítja. Értekezései (történelem, történelmi térképészet, projektoktatás témákban) az Új Kép pedagógus szakfolyóiratban jelennek meg, kommunikáció és nyelvi témákban pedig az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezényen.

A Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatóbizottságának tagja, a Zentai Történelmi Levéltár igazgatóbizottságának tagja, a zentai ösztöndíjbizottság elnöke, az oktatási és sportbizottság elnöke.

Mindennapi teendői mellett aktív közéleti szerepet is vállal: elnökségi tagja a zentai Kertészegyesületnek és kuratóriumi tagja a Pro Scientia Naturae Alapítványnak, valamint a Science Kft. andragógiai menedzseri teendőit is ellátja.

Kezdeményezője az általa igazgatott iskola tehetségpontként működésének a Kárpát-medencei tehetségpontok hálózatában. Pedagóguskollégáival aktívan dolgozik a tehetséges tanulók felismerése és a tehetséggondozás terén.

Sárosi Gabriella számos hazai és külföldi szakmai konferencia résztvevője és előadója is a szerbiai kisebbségek oktatása, a pedagógia reformja – projektmódszer, felnőttképzés, tehetségfelismerés és tehetséggondozás, interkulturalizmus az oktatásban és hasonló témákban.

Arra a kérdésre, hogy hogyan értékeli a regionális központok szerepét a tanügyi dolgozók szakmai továbbképzésének folyamatában, a következőképpen válaszolt: “A regionális központok széleskörű és átfogó együttműködést biztosítanak a pedagógustovábbképzés terén. Lehetőséget nyújtanak a jól szervezett, koordinált, minőséges képzéshez. Különösen fontos a szerepük az akkreditációs folyamat során, mert kompetens szakembereik révén szervezett és megtervezett, a követelményeknek megfelelő jól kidolgozott tevékenységet fejtenek ki. A regionális központ az a hely, amely biztos pont a pedagógusok számára, ahol elképzeléseiket aktualizálhatják, találkozhatnak egymással, tapasztalatot cserélhetnek, mindezeket pedig a szakma méltó színvonalra emelése érdekében.